Őszinte szembenézés és levont tanulságok: 4. helyen zárt a Kárpáti Farkasok U19-es csapata

2026-05-06

A 2025/2026-os szezonban a Kárpáti Farkasok U19-es jégkorongcsapata a magyar bajnokság negyedik helyén végzett. Dósa Krisztián vezetőedző és Per Backlin svéd mentoredző együttese egy kihívásokkal, nehézségekkel és komoly tanulságokkal teli évet tudhat maga mögött.

A Magyar Jégkorong Szövetség döntése értelmében az U18-as korosztály U19-re bővült, így a Kárpáti Farkasok tavalyi csapata gyakorlatilag egyben maradt, kiegészülve az U16-ból felöregedő fiatalokkal. A stáb így egy rendkívül bő, 32 fős kerettel vágott neki a munkának, ami a mindennapos edzések során komoly szakmai kihívást jelentett. A versenyeztetést azonban a háromirányú lehetőségek révén sikerült optimálisan elosztani: az érettebb játékosok az Andersen Ligás Worm Angels felnőtt csapatában is jégre léphettek, a bajnoki keretben kevesebb szerephez jutó fiatalok a nemzetközi U17-es CJHL sorozatban gyűjthették a meccsperceket, biztosítva ezzel mindenki számára a jégidőt.

A szezonkezdet ugyanakkor messze nem volt ideális. Az augusztusi jégproblémák miatt a csapat mintegy 35 órányi jeges edzéstől esett el – ami egy normál szezonközi időszakban több mint másfél hónapnyi munkának felel meg. A rengeteg utazás és az edzésdeficit rányomta a bélyegét az évad elejére, hónapokba telt, mire a srácok utolérték magukat.

Az alapszakaszban elért 3. hely, majd a középszakaszbeli egy helyes előrelépés ellenére a teljesítmény egész évben hullámzó maradt. A legnagyobb problémát a támadóharmadban hozott döntések és a befejezések jelentették.

„Ahogy egy évvel ezelőtt azt mondhattuk, hogy kihoztuk a lehető legtöbbet a szezonunkból, úgy idén őszintén be kell vallanunk, hogy minden célunkat illetően kudarcot vallottunk. Kijelenthető sajnos, hogy idén gyakorlatilag minden fontos mérkőzésünket ugyanazon okból kifolyólag veszítettük el: egyszerűen borzasztóan gyengék voltunk az ellenfél kapuja előtt. Hiába játszottunk jó hokit, hiába alakítottunk ki rengeteg helyzetet, nem tudtunk azokkal kellő mértékben élni” – emelte ki értékelésében Dósa Krisztián.

A szakvezető rámutatott: a lövések minősége sokszor elmaradt a korosztálytól elvárható szinttől, ami ebben a korban már egyéni felelősség. Emellett hiányzott a csatárokból a kíméletlen góllövő mentalitás. A csapat elkerülte a kapu előtti „húsdarálót”, kevés munkásgólt szerzett, amit jól mutat, hogy volt olyan hatmeccses periódus, amikor egyetlen találat sem született kipattanóból – egy olyan csapattól, amely jellemzően dominált a támadóharmadban.

A helyzetet nehezítette, hogy a bajnokság rendszere olykor hamis biztonságérzetet adott. Egy-egy gyengébb ellenfél elleni nagyarányú (például egy 8 kapura lövést hozó meccsen aratott 7-0-s) győzelem elfedte a valós problémákat, abban a tévhitben tartva a csapatot, hogy a döntőbe jutás automatikusan érkezik majd, miközben a hétköznapokban nem tettek meg mindent a fejlődésért.

Ez a hiányosság a szezon legfontosabb, nyomás alatt játszott pillanataiban bosszulta meg magát. A Magyar Kupa selejtezőiben az együttes hiába dolgozott ki több helyzetet a Győr, a Vasas és az FTC ellen is, végül csak a negyedik helyen jutott tovább. Így a negyeddöntőben a toronymagasan legerősebb akadémiával, az Újpesttel találkoztak. Bár a három sornyi válogatottal és komoly Erste Ligás rutinnal felálló lila-fehérek ellen két nagyon korrekt mérkőzést (1-4, 1-5) játszottak a Kárpáti Farkasok – megmutatva a csapatban rejlő valós potenciált –, a továbbjutásra nem volt esély.

A legfájóbb pont a bajnoki rájátszás volt: az FTC elleni elődöntőben 2-0-s összesített vezetésről, zsinórban három vereséggel esett ki a csapat, az utolsó három sorsdöntő találkozón mindössze két gólt szerezve.

Az érem nélküli szezon komoly lecke minden játékos számára. Dósa Krisztián vezetőedző egyértelmű, a jövőre nézve is iránymutató üzenettel zárta az évet:

„Be kell ismernünk, hogy a hoki Istenek igazságosak voltak. Nem tettünk eleget azért, hogy idén is sikeres szezont zárjunk. Pedig ez az idei csapat sokkal többre volt hivatott. Azt kell megértenie mindenkinek, hogy a siker titka mindig a pluszmunka, legyen szó sportról vagy bármi másról. Az, hogy valaki eljár a kiírt edzésekre, az a minimum. A jégre vitt maximalizmus és az edzéseken kívüli pluszmunka fogja eldönteni, hogy egy játékos sikeres lesz vagy nem.”